Címke: Önreflexió
-
A frusztráció az, amikor az ember egyedül akar lenni, azonban kénytelen-kelletlen el kell viselnie a másik jelenlétét, ugyanakkor nem is emel szót a kívánsága mellett. Némán tűr és szenved. Az idegesség hátborzongató bizsergető érzése akkor jelentkezik, amikor a másik nem csak ott, hanem jelen is van. Mögöttünk. Figyelve minden egyes mozdulatunkat. Megvonogatjuk a vállunkat. Tekingetünk…
-
Feltörni és letörni sokféleképpen és sokmindent lehet. Fel lehet törni a tojást, a széfet, a karriert, de a kedvet azt nem, azt csak lefelé lehet vinni, a kedvet csak letörni lehet. Kivéve, ha rajtunk van az utcai arcunk, amit sokáig hosszasan a tükör előtt gyakoroltunk; az az arc ez, ami a leginkább semleges. Nem mosolyog,…
-
Ott feküdt az ágyon, némán csendben.Teste hideg, még sem vacog. Élettelen.Szeme nem jár. Merev. Ajka nem remeg.Megszűnt, kimúlt belőle a félelem.Karvaly kezében az összegyűrt paplanmegállt, szorítva, mozdulatlan.Elment halkan. Elszökött lopva.Maga mögött tátongó űrt hagyva.Fekete kabát, zakó és nadrág.Koszorú, bú, ezeregy szál virág.Sírás, gömbölyded dús könnyek,sárgaföldbe tűzött barna fakeresztek.A rózsák, tulipánok, ibolyák és hóvirágok eltűntek.Húsos ajkú,…
-
Február volt. Hideg és közönyös, már ha az időjárásnak lehet hangulata. Akárhogy is, az enyémet elrontotta. Haza utaztam. Anyámhoz és apámhoz. A szerető otthon melegébe. Gyűlöltem az utat. Gyűlöltem a körülöttem lévő embereket. Gyűlöltem magam. Az elmém mélabús gondolatai apám körül forogtak. Agyam fogaskerekei akörül kattogtak, hogy vajon tudja-e, hogy szeretem. S ha nem, akkor…
-
Érzek valamit, ami a szívemet nyomja. Nem egy daganat, vagy egy beékelődött golyó, még csak meg sem késeltek, de nagyon fáj. Összeszorítja, megmarkolja, nyomkodja, marcangolja, csókolgatja, játszadozik vele, majd elengedi. Rendszertelen időközönként jelentkezik. Bár a szív sosem fáj… hát az enyém igen. Nem kitalált, álmodott, hanem húsba markolóan valós kín ez. Nem járja végig a…
-
Lusta vagy. Beszáradt a tinta a tollba. Szürke árnyak morajló árja járja táncát, kitaposva lelkem virágát. Nem gyúl láng a parázson, régi, szertefoszlott hamu ágyon. Elszáll a szélben. Tova áll máshova. Oda, ahol megbecsülik, ábrándos álmaik közt dédelgetik. Óh! Ihlet ne hagyj el! Ragadd meg a karom, forgasd ki a betűim! Adj ennem, innom! Éhezek,…
-
– Sosem csinálhatom azt, amit akarok. Illetve sosem csinálom azt, amit akarok. Illetve csinálom, csak nem tehetem akkor, amikor akarom. Illetve, amikor akarom nem csinálom. Illetve nem akarom és nem csinálom. Illetve majd csinálom, ha akarom. Illetve csinálhatnám, ha akarnám. Ha lenne rá időm, akkor csinálnám! – Ha akarnád csinálni, akkor csinálnál rá időt. –…
-
Döntöttem. Úgy érzem magam, mint a kőszikla Hannibál előtt az Alpokban. Kaptam egy ajánlatot olyasmire vonatkozóan, amit már régóta akartam. Döntenem kellett, nem kaput, fát, hanem el. Akartam, tehát igen. Azonban ha rávágom hirtelen, meggondolatlan döntöttem. Aludtam rá egyet. Meggondoltam magam. Miért ne fogadnám el, ha akartam. Tényleg, miért is ne?! A racionális gondolkodás azt…