Egy csendes lemondás a vágyakról és az elmúló lendületről
Ez az írás egy személyes, irodalmi reflexió a vágyak elengedéséről és a belső kiüresedés pillanatáról. Rövid, képekben megfogalmazott lenyomata annak, amikor a mozdulat még megvan, de az akarat már eltávolodott.
Tavaszodik és a vágyaim elszabadulnak. Tőlem. Szárnyra kapnak a napsugárral átitatott kackiás szélben. Megült szemekkel, rezdületlen, bambán bámulok rájuk. Harmat cseppen reggel, fodrozza a lelkem tavát. A testem mozdul. Üresen kong. Nem kap utánuk. Testem mozdul, a talpam a szőnyegre toppan felkavarva az álló port. Testem indul, előre, életem körében. Alkonyatkor megáll. Leül. Hátrahuppan. Egyedül fekszik az ágyban, magányosan, mozdulatlan.