Kategória: Karc
-
Mindig foglalkoztatott, hogy mi lehet az. Forog, mozog, megy, zúg, zakatol, zúg a fejben. Vacogtató karcolásokkal, belülről kifelé, lyukat üt a koponyán. Átüti a bőrt, és kibuggyan, mint kókuszdióból a tej. Megszületett az ötlet. Nem a semmiből. Túl forró ez a nap. Száraz a levegő. Az égen minden patyolat kék; csak egy pont nem. A…
-
Érzek valamit, ami a szívemet nyomja. Nem egy daganat, vagy egy beékelődött golyó, még csak meg sem késeltek, de nagyon fáj. Összeszorítja, megmarkolja, nyomkodja, marcangolja, csókolgatja, játszadozik vele, majd elengedi. Rendszertelen időközönként jelentkezik. Bár a szív sosem fáj… hát az enyém igen. Nem kitalált, álmodott, hanem húsba markolóan valós kín ez. Nem járja végig a…
-
A tudat szétesése: szorongás, fájdalom és a valóság felbomlása Ez az írás egy nyers, intenzív belső monológ a szorongás és a pszichés szétesés állapotáról. Egy szinte hallucinációs gondolatfolyam arról, hogyan torzul el a valóság érzékelése, miközben a fájdalom, a félelem és az önmagunkkal folytatott párbeszéd átveszi az irányítást. Az ember egymaga egy szürke szobában, kelve…
-
Allegorikus kert: vágyak, romlás és a szépség pusztulásának ciklusa Ez az írás egy allegorikus, képszerű történet a vágy, a tisztaság és a romlás egymásba fonódó természetéről. Egy lírai látomás arról, hogyan válik a gondozott szépség a pusztulás színterévé, miközben a vágy és a kísértés láthatatlan erői lassan felőrlik azt. Kertészként a virágokat gondozva, bárki álmodozhat…
-
Az élet rózsája: a vágy, a tapasztalás és a feladás határán Ez az írás egy képszerű, önreflexív gondolatmenet az élet természetéről, ahol a szépség és a fájdalom elválaszthatatlanul összefonódik. Egy gondolati reflexió arról, hogy a tanulás és a hibázás valóban közelebb visz-e a megértéshez – vagy csupán újabb rétegeket rak a bizonytalanságra. A sorok között…
-
Monotónia és abszurd ismétlődés: amikor minden nap hétfővé válik Ez a szöveg a hétköznapi élet monotóniáján keresztül mutat rá a változás hiányára és a berögzült rendszerek bénító hatására. Egy ironikus látomás arról, hogy amikor semmi nem változik, akkor az idő is megszűnik létezni. Reggel van. Kijelentésem végeláthatatlanul igaz. Mivel mindennek kezdődnie kell valahol, hát kezdődjék…
-
Néma kiáltás: a belső és kollektív összeomlás határán Ez az írás egy intenzív, retorikailag felépített látomás a belső és társadalmi szétesésről. Egy gondolati reflexió arról, hogyan válik a zajjal teli világ végső állapotává a némaság. Te! Szeretnéd a szemedben égni látni romlandó lelkedet? Talán? Igen? Vagy nemigen? Gondolkodj. Bólintottál… Hát akkor hadd lobogjon……
-
A városi tömeg mechanikája: testek, ritmusok és az egyén feloldódása Ez a szöveg a modern városi lét dehumanizáló mechanizmusait ragadja meg, ahol az emberek automatizált testekké redukálódnak egy folyamatosan áramló rendszerben. Egy képszerű és ironikus reflexió arról, hogyan válik a tömeg egyszerre mozgató erővé és személyiségromboló közeggé. Hóvirágos ablakú házak közül kikandikáló levéltelen fák úsznak…
-
A „nincs” és a „legyen” között: a hiány mint mozgató erő Ez az írás egy fogalmi és nyelvi játék a hiány természetéről, ahol a „nincs” és a „legyen” közötti feszültség határozza meg a gondolkodást. Egy reflexió arról, hogyan válik a hiány egyszerre zavaró érzetté, közös tapasztalattá és minden cselekvés kiindulópontjává. Az ok, a nincs. …
-
Egy gondolati reflexió az idő és az örökkévalóság természetéről Ez az írás egy személyes, irodalmi reflexió az idő, az örökkévalóság és a jelen viszonyáról. A szöveg azt a kérdést járja körül, hogyan próbáljuk nyelvileg megragadni azt, ami valójában túl mutat az idő fogalmán. Az egyik legfurcsább szófordulat az örökkévalóságot jelentő időtlen időkig kifejezés. Azért furcsa,…