Az egyén és a rendszer viszonya: berögzültség, alkalmazkodás és a változástól való félelem Ez az írás egy tömör, metaforikus reflexió az egyén társadalmi szerepéről és a berögzültség természetéről. Egy gondolati kép arról, hogyan válunk a rendszert fenntartó „csavarokká”, miközben a változástól való félelem lassan megbénít bennünket. Az életünket csavarok tartják össze. Pont olyanok, mint amilyenek…
Egy reflexió az elmúlásról és az anyag állandóságáról Ez az írás egy személyes, irodalmi reflexió az elmúlás és az anyagi lét állandóságának ellentmondásáról. A szöveg a por metaforáján keresztül mutatja meg, hogyan marad jelen az, ami már nincs. A zárt ablak eső foltos üvegén átszűrődő nap fényében porszemcsék keringenek. Körbeölel és megfojt az allergia szorítása.…
Egy belső monológ az ihlet hiányáról és az alkotói bénultságról Ez az írás egy személyes, irodalmi reflexió az ihlet elvesztéséről és az alkotás iránti vágy ellentmondásairól. Lusta vagy. Beszáradt a tinta a tollba. Szürke árnyak morajló árja járja táncát, kitaposva lelkem virágát. Nem gyúl láng a parázson, régi, szertefoszlott hamu ágyon. Elszáll a szélben. Tova…
Egy belső monológ a választásról Ez az írás egy személyes, irodalmi reflexió egy nehéz döntés előtti állapotról. Döntöttem. Úgy érzem magam, mint a kőszikla Hannibál előtt az Alpokban. Kaptam egy ajánlatot olyasmire vonatkozóan, amit már régóta akartam. Döntenem kellett, nem kaput, fát, hanem el. Akartam, tehát igen. Azonban ha rávágom hirtelen, meggondolatlan döntöttem. Aludtam rá…