Az egyén és a rendszer viszonya: berögzültség, alkalmazkodás és a változástól való félelem
Ez az írás egy tömör, metaforikus reflexió az egyén társadalmi szerepéről és a berögzültség természetéről. Egy gondolati kép arról, hogyan válunk a rendszert fenntartó „csavarokká”, miközben a változástól való félelem lassan megbénít bennünket.
Az életünket csavarok tartják össze. Pont olyanok, mint amilyenek csökönyös szilárdsággal rögzítik a villamosok fogódzóit. Állnak, mereven. Tűrnek, halkan. Fel sem sikítanak a rángatózó tömegek fogódzó ujjai alatt. Csavarok vagyunk a társadalmunk céltalanul robogó villamosában. Csavarok vagyunk. Erőteljesen berögzülve fenntartjuk, jobban mondva megtartjuk magunkhoz szorítva az ismert rosszat, a változás ismeretlen párás szelétől majd megvéd a rozsda.