Címke: Rövid
-
Az egyik legfurcsább szófordulat az örökkévalóságot jelentő időtlen időkig kifejezés. Azért furcsa, mert megcáfolja és nem fokozza önmagát úgy, mint például a halálnak halálával halsz. Az örökkévalóság ebben az értelemben a mindenkor és mindenhol való, az időtől független jelenlétet jelöli. Ezért érthetetlen az, hogy miért használjuk az említett szófordulatainkat olyan események körülírására, ami meghatározhatatlanul hosszú…
-
A frusztráció az, amikor az ember egyedül akar lenni, azonban kénytelen-kelletlen el kell viselnie a másik jelenlétét, ugyanakkor nem is emel szót a kívánsága mellett. Némán tűr és szenved. Az idegesség hátborzongató bizsergető érzése akkor jelentkezik, amikor a másik nem csak ott, hanem jelen is van. Mögöttünk. Figyelve minden egyes mozdulatunkat. Megvonogatjuk a vállunkat. Tekingetünk…
-
Feltörni és letörni sokféleképpen és sokmindent lehet. Fel lehet törni a tojást, a széfet, a karriert, de a kedvet azt nem, azt csak lefelé lehet vinni, a kedvet csak letörni lehet. Kivéve, ha rajtunk van az utcai arcunk, amit sokáig hosszasan a tükör előtt gyakoroltunk; az az arc ez, ami a leginkább semleges. Nem mosolyog,…
-
Az életünket csavarok tartják össze. Pont olyanok, mint amilyenek csökönyös szilárdsággal rögzítik a villamosok fogódzóit. Állnak, mereven. Tűrnek, halkan. Fel sem sikítanak a rángatózó tömegek fogódzó ujjai alatt. Csavarok vagyunk a társadalmunk céltalanul robogó villamosában. Csavarok vagyunk. Erőteljesen berögzülve fenntartjuk, jobban mondva megtartjuk magunkhoz szorítva az ismert rosszat, a változás ismeretlen párás szelétől majd megvéd…
-
Sári csalódott, mert hiába menekült szobája bármelyik sarkába, hiába állt tótágast, dobta ki az ablakon a zöld zokniját, ivott cukros vizet, húzta a fejére a párnáját, nem tudott elmenekülni, nem tudott megszabadulni a szívébe baljós árnyként férkőző sorscsapástól: döntenie kell. Nem holmi csalárdságról, vagy kópéságról, hanem bizony komoly dologról; egy tíz éves kislány életéről. A…
-
A zárt ablak eső foltos üvegén átszűrődő nap fényében porszemcsék keringenek. Körbeölel és megfojt az allergia szorítása. Teremtéstörténetünk alapja kiszárítja a torkot, eltömíti az orrlikakat. Nem kínoz, csak irritál. Nem elviselhetetlen, csak zavaró a folytonos jelenléte. Olyan, mint az a rokon, aki nem elég, hogy hívatlanul érkezik és nem csak, hogy nem hozott semmit, de…
-
Ott feküdt az ágyon, némán csendben.Teste hideg, még sem vacog. Élettelen.Szeme nem jár. Merev. Ajka nem remeg.Megszűnt, kimúlt belőle a félelem.Karvaly kezében az összegyűrt paplanmegállt, szorítva, mozdulatlan.Elment halkan. Elszökött lopva.Maga mögött tátongó űrt hagyva.Fekete kabát, zakó és nadrág.Koszorú, bú, ezeregy szál virág.Sírás, gömbölyded dús könnyek,sárgaföldbe tűzött barna fakeresztek.A rózsák, tulipánok, ibolyák és hóvirágok eltűntek.Húsos ajkú,…
-
Érzek valamit, ami a szívemet nyomja. Nem egy daganat, vagy egy beékelődött golyó, még csak meg sem késeltek, de nagyon fáj. Összeszorítja, megmarkolja, nyomkodja, marcangolja, csókolgatja, játszadozik vele, majd elengedi. Rendszertelen időközönként jelentkezik. Bár a szív sosem fáj… hát az enyém igen. Nem kitalált, álmodott, hanem húsba markolóan valós kín ez. Nem járja végig a…
-
– Sosem csinálhatom azt, amit akarok. Illetve sosem csinálom azt, amit akarok. Illetve csinálom, csak nem tehetem akkor, amikor akarom. Illetve, amikor akarom nem csinálom. Illetve nem akarom és nem csinálom. Illetve majd csinálom, ha akarom. Illetve csinálhatnám, ha akarnám. Ha lenne rá időm, akkor csinálnám! – Ha akarnád csinálni, akkor csinálnál rá időt. –…