Hangok fogságában
Ez az írás egy rövid, abszurd próza a hangok útjáról, amelyek a fülben és a tudatban egyszerre válnak fogollyá, emlékké és tapasztalattá. A zaj megszemélyesítésén keresztül mutatja meg, hogyan halkul és tűnik el egy-egy érzékelt pillanat, miközben maradandó nyomot hagy bennünk.
Egy furcsa zaj kering a levegőben. Üvöltve halad a fejek felé. Elfogják a fülek. Csapdába ejtik. Habár eléggé harcias, nem szabadulhat. Dühöngő vadállatként őrjöng a ketrecében. A rácsok azonban szilárdan állnak.
Egy kis idő után kifárad. Lenyugszik. Csak akkor morog, ha megpiszkálják egy kicsit. Kocsonnyás teste elterülve liheg a bársonyos fülzsírban. Nincs mit tenni, örökké fogoly marad. Elfelejtve. Valahol.
Egy furcsa hang köröz a levegőben. Megáll egy pillanatra, majd lecsap, mint a kovácsmester kalapácsa a vasra. Kong, zúg a fejben. Egy ideig. Majd elpárolog, mint forró nyári napon a hűsítő víz a bőrről. Maradnak a hólyagok.