A szorongás rendszere: kontroll, kiszolgáltatottság és a hétköznapi helyzetek láthatatlan feszültsége
Ez az írás egy személyes, irodalmi reflexió a szorongás és a kontrollkényszer működéséről a mindennapi helyzetekben. Egy finoman groteszk és pszichológiailag érzékeny gondolatmenet arról, hogyan válik a legegyszerűbb emberi cselekvés is belső küzdelemmé, ha a rend iránti vágy felülírja a természetességet.
A piszoárba dobott apró kék tabletták fogyásának a mértékéből igyekezett megállapítani azok használatának a gyakoriságát. Mindig; ki tudja miért, talán valamely örökös fóbiája indokolja a döntését, de már ő maga sem tudja, hogy melyik, csak azt, hogy ezt így kell csinálnia; azt választotta, amelyik a legkevésbé használtnak tűnt. Lelkének ez könnyed megnyugvást okozott.
Vizelési ingerét a választott helyen kívül még befolyásolta az is, hogy rajta kívül van-e még valaki a helyiségben. Mindegy, hogy milyen nagy volt rajta a nyomás, a szükség, egyszerűen képtelen volt megengedni a csapot, ha valaki a közelében tartózkodott. Ezen úgy próbált segíteni, hogy falat; ízléses, apró piros téglából rakottat, képzelt maga köré. Olykor bejött, de legtöbbször minden maradt a régiben.
Amikor a folyamat közepén volt és betoppant valaki, akkor elállt a csobogás, és mint aki dolgát végezte, távozott, majd egy kis idő múlva visszatért, hogy befejezze, amit elkezdett.
Rettegett a nyilvános vagy közös mellékhelyiségektől és az általuk okozott kínos helyzetektől és a gyötrelmes tudattól, hogy bárki, szó szerint bárki belibbenhet a helyiségbe.
Számára megvolt mindennek a rendje és a rendszere, ami alól semmi sem képezhetett kivételt, még a gondolatai sem.