Döntöttem.

Úgy érzem magam, mint a kőszikla Hannibál előtt az Alpokban.

Kaptam egy ajánlatot olyasmire vonatkozóan, amit már régóta akartam. Döntenem kellett, nem kaput, fát, hanem el. Akartam, tehát igen. Azonban ha rávágom hirtelen, meggondolatlan döntöttem. Aludtam rá egyet. Meggondoltam magam. Miért ne fogadnám el, ha akartam. Tényleg, miért is ne?! A racionális gondolkodás azt diktálja, hogy mérlegeljek. Mi pozitív és mi negatív az eldönteni valóban. Akarom. Ez nem elég? Elolvastam a horoszkópom, miszerint ne hagyjak ki egy régóta áhított alkalmat. Nem csak én, hanem a sors akarta így. Úgyhogy feldobtam egy pénzérmét. Amennyiben fej elfogadom, amennyiben írás visszautasítom. Írás. Egy dobás nem dobás, három a magyar igazság. Írás. Írás. Még kétszer három sorozat kell, hogy ne torzuljon az adat. Írás. Fej. Írás. Írás. Fej. Fej. Megmondtam! A sors akarta, mert úgyis csak az utolsó dobás számít.

Alapos megfontolás után úgy döntöttem, hogy elfogadom a felkínált ajánlatot.