Érzek valamit, ami a szívemet nyomja. Nem egy daganat, vagy egy beékelődött golyó, még csak meg sem késeltek, de nagyon fáj. Összeszorítja, megmarkolja, nyomkodja, marcangolja, csókolgatja, játszadozik vele, majd elengedi. Rendszertelen időközönként jelentkezik. Bár a szív sosem fáj… hát az enyém igen. Nem kitalált, álmodott, hanem húsba markolóan valós kín ez. Nem járja végig a…
Talán igen, talán nem. Loana… igen. Loana királynő… akkor nem. Loana királynő titokzatos… még igen. Loana királynő titokzatos tüze… végképp nem. Végképp, azaz végső kép, a ragyogó szemű és szikrázó tekintetű ő. Személyisége mindenki fölé emelkedik, aki él és szuszog. még soha senki sem látta, vagy csak nem mert rátekinteni. Haldokló gondolat, kiveszett az…
Földünk, e kék óriás, a fekete palástba burkolódzó világ színkavalkádjának része, élvezője és szerves alkotóeleme. Az univerzumról, a mindenségről beszélünk – mégis, ha nem volnánk mi, emberek, mindez talán nem is létezne számunkra, hiszen nem lenne, aki megnevezze. Felfoghatatlannak, megismerhetetlennek, beláthatatlannak tartjuk. Félelemmel átitatott csodálattal szemléljük és tiszteljük. Épületeinket és történeteinket az égboltozat varázslataihoz igazítjuk.…
Döntéseink nem csak magunkról szólnak. Várt és nem várt láncreakciókat indítanak el. Több ember életéhez van közünk, mint gondolnánk. Egy felvillanó apró ötlet: zokni vásárlás. Egyszerű, hirtelen jött elhatározás. A várt esemény az, hogy lesz zoknink, olyan, amilyet mi akarunk. Lehetséges ez? Nem. Fekete, térdig érő zokni képe él példának okáért a…