Címke: Könnyed
-
A mérhetetlenség érzete olyankor kerülgeti az embert, amikor a düh, az idegesség, az alkohol okozta mámor, összekeveredik a feszélyezettséggel. A mérhetetlenség az ami most eltölti a kietlen pusztaságban kóborgó, lángoló lelkemet. A rozsdásan ragyogó lenyugvó nap fényében, délibábként hat; tüskéivel együtt. Két karjával, a messzeségben olybá tűnik, mintha élne, mintha járna, mintha átölelne. …
-
Megöl, megölel, majd betakar egy falevél. Elfed az avar. Nem e világi tar fejek világlanak csak a sötétben, délibábként visszatükröződő marcona csillagok fényében. Egyetlen egy lépés maradt még. Egyetlen egy, ahol még tiszta marad a cipellő. Mindenütt csupa mocsok, szenny. Senki nincs, ki eltakarítaná. Anyag. Fehér. Röptető. Fenn a tetőn. Univerzum. Mindenség. Szentség.…
-
Néhány pillanat… az egész élet megismételhetetlen. Végig nézve a tájon… bokrok, fák virágok, szerelmes párok andalognak a kövezett úton szalad a világ felé fut a napfény rohan a zöld felé az oxigént beszívva jobb mert minden szétmosódik megszűnnek a határok hát EU hát utazás ide-oda látni mindent a napot a holdat a nyugtató óceánokat úszkáló…
-
Szeretnék a csillagokig érni, A fellegekkel játszadozni. A napba nevetni, S a holddal sírni. Ha sírnék, eső hullana a földre, Ha nevetnék, a fény elűzné a sötétet. Szellőt fújnék a nyári napokon, Had hűsítsen úttalan utakon. Szeretnék a csillagokig érni, Egyszer gondtalanul élni.
-
A nagyvilágban akármerre tekeri fejét az ember, mindenhol pacákat lát. Kicsit, nagyot, közepeset, mérhetetlent… Színeset, színtelent, alig láthatót… Természet által okozottat… Szándékosat, véletlent… Terjeszkedőt, zsugorodót… Annyi különbözőt, mint ahány ember él a világon… Minden paca eltörölhető, megsemmisíthető, felszívható. Meg nem szüntethető nincs. Az ilyen jellegű már hiba. Ami lehet súlyos és nem súlytalan… Javítható és…
-
Futkosó gondolatok szikráznak a levegőben. Rengeteg, mint csillag az égen. Már csak le kellene szakítani egyet-egyet. Elérni őket, elérni az égi fényt. Közéjük magasodni és egyként ragyogni velük. Oldalfényben a nap, mint valami mellőzött gyerek. Csalogat, hogy végre rá is vessen az ember egy sanda pillantást. Vár. Huncutkodik. Hol eltűnik, hol fölbukkan. Játssza az eszét.…
-
A vágyakozás olyan, mint ködben haladni előre. A közel rejtelmes, a távol sejtelmes. A fátyolos tekintetben, szürke színnel szegett szélek közt elmosódott ábrándos színek tompa árnyai járnak táncot. Alakjuk a távolban aránytalan és árnytalan, míg közelről árnyaltan arányos. Alakok és emberek, állatok és mozognak. Egy csiga háza roppant az egyhangú barna bakancs talpa alatt. Kemény…
-
Történt egyszer régen, decemberben, Karácsony éjjelén, hogy az Ibolyka jól kigömbölyödött hasában megfészkelt babszem a védelmező ölből a komorság-vidámság felemás világába kívánkozott kihajtani, mert az ember az egy igaz ég alatt, mely mindenki feje felett kéklik vagy sötétlik vagy ború látóan tekint maga elé valami miatt vagy cudar jó kedve van ugyancsak valami miatt. A…
-
Tegnap születtem.Holnap halok meg.Ma élek szüntelen.Álomölő a nevem.Előbújok, mikor fáj.Megjelenek, mikor úgy érzed, nincs tovább.Búval érkezem.Megölellek.Rád telepszem.Könnyezel, és én simogatom az arcod,miközben zavaros gondolataid közt matatok.Látom a vágyaid,elporlasztom az álmaid.Eltölt a megnyugvás,miközben eluralkodik rajtad a lemondás.Nem nyúzod tovább magad hasztalan,szürkébb leszel ugyan,de nem boldogtalan.Álomölő a nevem.Ma hozzád érkezem.
-
Tavaszodik és a vágyaim elszabadulnak. Tőlem. Szárnyra kapnak a napsugárral átitatott kackiás szélben. Megült szemekkel, rezdületlen, bambán bámulok rájuk. Harmat cseppen reggel, fodrozza a lelkem tavát. A testem mozdul. Üresen kong. Nem kap utánuk. Testem mozdul, a talpam a szőnyegre toppan felkavarva az álló port. Testem indul, előre, életem körében. Alkonyatkor megáll. Leül. Hátrahuppan. Egyedül…