A szív ostroma
Ez a rövid, ironikus írás a viszonzatlan szerelem és az elutasítás természetét járja körül.
Megannyi akarattal telt idő után sem lehet áttörni a szív kőfalait és megerősített kapuit, ha annak ura ellenszenvesnek találja azt, ki rajtuk dönget.
Hiába faltörőkosként a virág, ostromtoronyként a bor, rohamosztagként a csokoládé, ha a meleg bársony bőr leple alatt minden másodpercnyi dobbanás üres és hűs marad.
Ha kitör, biztosan alulmarad a gyarlóság emberi mezején, ami épp átöleli. Körbefonja, tartja, és napról-napra egyre jobban szorongatja. Ahogy ez sem, semmi sem tarthat örökké. Egyszer mindenkinek levegőhöz kell jutnia. Csak ezzel lehet magyarázni azt az értelmetlen harcot, amelyet a szabadság érdekében folytat; -na a szenvedő.