Sarok

A „Sarok” nem hely, hanem nézőpont. Egy pont, ahol a mozgás megtörik, és a világ egyszerre több irányból válik láthatóvá.

Az itt születő írások a megállás pillanataiból építkeznek. Rövidek, sűrítettek, és nem vezetnek végig egy történeten – inkább rögzítenek egy helyzetet, egy állapotot, egy felismerést. A sarokból nézve a világ nem gyorsabb vagy lassabb lesz, hanem pontosabb: az ember észreveszi azt is, amit addig elsodort a mozgás.

Azonos tőről fakadó írásaim:

• Sarok – A barlang
  Egy különös, félig ösztönös, félig tudatos létezés képe bontakozik ki, ahol a szabadság és a bezártság egyszerre van jelen.
• Sarok – Ahol megálltam
  Egy reflexió az alkotás határairól és a megfogalmazhatóság paradoxonáról: arról a pontról, ahol a gondolat és a nyelv már nem fedik egymást.
• Sarok – Sarok
  A sarok mint térbeli és gondolati metszéspont jelenik meg, ahol a világ egyszerre több irányból válik láthatóvá, és az ember saját helyzetére is rákérdez.

Az írások nem alkotnak lineáris történetet, ez inkább egy tematikus blokk, amely egy adott hangulatot kíván megragadni, ezért a történeteknek nincs meghatározott olvasási sorrendje.