Kételyek között, egy ajtó előtt
Egy hétköznapi ügyintézés történetén keresztül bontakozik ki a belső bizonytalanság és a kontroll iránti vágy finom játéka, miközben a főhős saját döntéseinek és félelmeinek tükrében szemléli a világot. Az írás az ellentétek – biztonság és kiszolgáltatottság, rend és diszharmónia – mentén vizsgálja, hogyan formálják a hétköznapi helyzetek az önmagunkhoz való viszonyunkat.
Több ajtón és egy lépcsőn is keresztül kellett vágnia magát mire elért céljához. Kabátját és sapkáját egy üres karosszékre dobta. Maga sem értette, hogy egyáltalán minek hozta magával ezeket a felesleges dolgokat a verőfényes napsütésben.
A termetes irodaajtó előtt megtorpant, habozott, elbizonytalanodott. Tehát ezért, ezért hozta magával. Nemcsak önmagában, másokban, de még az időjárásban sem bízik, vagy épp ellenkezőleg, azért, hogy felkészülhessen az elképzelhető váratlanra, az esőre és még magabiztosabbnak érezhesse magát.
Mély levegőt vett. Bekopogott, majd benyitott.
„A számlámat szeretném rendezni.”
„Igen, tessék.”
Tudták a nevét. Ismerték, mégis bajlódtak a leírásával. Mindig is gondot okozott az embereknek leírni, kiejteni, vagy egyáltalán megjegyezni. Elgondolkodott, hogy odaadja-e az igazolványát, de végül nem volt rá szükség. A termetes ügyintéző alatt meghajolt a padló. Néhol fel is sikongatott. Ujjaival a pultot támasztva, ezt a súlyos testet szemlélve úgy érezte, mintha megmozdult volna vele az egész szoba. Tekintete lecsúszott a teremben lévő másik hölgy karcsú, formás alakjára, finoman ívelt hosszúkás ujjbegyeinek a végére. Ellentétek. Mindenhol előfordulnak. Talán ez az egymásba nem illőség, ez az egymástól távol állás a világunk rendje, ami ellen harcolhatunk boldogtalanul, vagy akár el is fogadhatjuk.
Vélemény, hozzászólás?