A sarok mint térbeli és erkölcsi pozíció
Ez a szöveg a „sarok” fogalmát járja körül egyszerre konkrét és átvitt értelemben. Egy játékos, mégis elgondolkodtató írás arról, hogy a nézőpont nemcsak azt határozza meg, mit látunk – hanem azt is, hogyan gondolkodunk arról, amit látunk.
Sok mindennek van sarka, csak az utcának nincs.
Mi van akkor, ha két utca találkozik? Kereszteződés. Ha az utcák a mi esetünkben, derékszögben metszik egymást, és a derékszögbe bedobunk egy házat, na akkor van sarok.
Ha valaki a sarkon áll, azt gyakorta megnézik az emberek. Vajon ugyanaz lenne a helyzet, ha nem lenne még ott az a ház? Ha az ember tekintete végigsiklik egy-egy ilyen személyen, aki a sarkon áll, vagy megvető szavak csüngnek a nyelvén, és lenézés ül a szemében, vagy enyhén koszos fantáziája kerül előtérbe.
Az is igaz, hogy a gyalogátkelőhely is legtöbbször a saroknál kezdődik, és a saroknál ér véget. Mitévő legyen hát az ember, ha meg akarja óvni gondolatainak a tisztaságát, de egyúttal át is akar kelni a zebrán? Hunyja be a szemét, a többit pedig bízza a szerencsére.
Azért jó a sarok, mert egyszerre több utcára van rálátásunk. Ezért is kedvelik oly sokan.