Hónap: 2025. szeptember
-
A lemondás hangjai: belső küzdelem és a feladás fájdalma Ez az írás egy a remény és a feladás határmezsgyéjén megszólaló belső hangot ragad meg, amely a fájdalomból táplálkozva szünteti meg a vágyakat. Ez egy nyugtalanítóan ismerős hang, amely nem pusztít, hanem elcsendesít – és ezzel együtt átformálja az ember önmagához való viszonyát. Tegnap születtem.Holnap halok…
-
Egy csendes lemondás a vágyakról és az elmúló lendületről Ez az írás egy személyes, irodalmi reflexió a vágyak elengedéséről és a belső kiüresedés pillanatáról. Rövid, képekben megfogalmazott lenyomata annak, amikor a mozdulat még megvan, de az akarat már eltávolodott. Tavaszodik és a vágyaim elszabadulnak. Tőlem. Szárnyra kapnak a napsugárral átitatott kackiás szélben. Megült szemekkel, rezdületlen,…
-
Egy gondolati reflexió az idő és az örökkévalóság természetéről Ez az írás egy személyes, irodalmi reflexió az idő, az örökkévalóság és a jelen viszonyáról. A szöveg azt a kérdést járja körül, hogyan próbáljuk nyelvileg megragadni azt, ami valójában túl mutat az idő fogalmán. Az egyik legfurcsább szófordulat az örökkévalóságot jelentő időtlen időkig kifejezés. Azért furcsa,…
-
A história folytatása: közösségi bűn, leleplezés és keserédes igazságtétel A történet folytatásában a közösség titkai kerülnek a felszínre. A groteszk események mögött egy ironikus igazságszolgáltatás rajzolódik ki, amely egyszerre nevetséges és kegyetlen. Télre tavasz jött, mert annak így van rendje; kikelet meg miegymás, a fák lombkoronát öltöttek, a madarak felröppentek, amelyek meg távol voltak hazatértek,…