Címke: Szomorú
-
Ott feküdt az ágyon, némán csendben.Teste hideg, még sem vacog. Élettelen.Szeme nem jár. Merev. Ajka nem remeg.Megszűnt, kimúlt belőle a félelem.Karvaly kezében az összegyűrt paplanmegállt, szorítva, mozdulatlan.Elment halkan. Elszökött lopva.Maga mögött tátongó űrt hagyva.Fekete kabát, zakó és nadrág.Koszorú, bú, ezeregy szál virág.Sírás, gömbölyded dús könnyek,sárgaföldbe tűzött barna fakeresztek.A rózsák, tulipánok, ibolyák és hóvirágok eltűntek.Húsos ajkú,…
-
Február volt. Hideg és közönyös, már ha az időjárásnak lehet hangulata. Akárhogy is, az enyémet elrontotta. Haza utaztam. Anyámhoz és apámhoz. A szerető otthon melegébe. Gyűlöltem az utat. Gyűlöltem a körülöttem lévő embereket. Gyűlöltem magam. Az elmém mélabús gondolatai apám körül forogtak. Agyam fogaskerekei akörül kattogtak, hogy vajon tudja-e, hogy szeretem. S ha nem, akkor…
-
Dús lombkoronájú fákkal övezett rét közepén állt egy barátságos aprócska ház. Ablakának kosarában parasztmuskátli fehér szirmainak lágy szövetét rongyolta a szél. Kócos fején, csálén álló cserepek tetején vastag ajkú kormos kémény karikaformájú fekete füstöt pöfékelt a sötét türkizkék fátyolfelhő cikázta égboltra. A kémény torkán keresztül kúszó füst végén, bütykös fahasábon pattogó láng melegénél szőrös ajkú,…