Korcsolatok

A „Korcsolatok” egy rövid, tömör és gyakran nyers képekkel dolgozó irodalmi szövegcsoport, amely az emberi létezés szélsőséges állapotait ragadja meg.

Ezek az írások nem történetet mesélnek, hanem feszültséget sűrítenek: töredezett gondolatok, erőteljes képek és szinte kiáltásszerű mondatok váltják egymást. A szövegek a belső és külső világ határán mozognak, ahol az egyéni tapasztalat gyakran kollektív élménnyé tágul.

A „Korcsolatok” egyszerre utal kapcsolatokra és súrlódásokra: arra a térre, ahol az ember önmagával, másokkal és a világgal érintkezik – gyakran fájdalmasan.

Egyazon út állomásai:

• Korcsolatok – A csend
  A hit, a kiüresedés és a kimondhatatlanság drámai, kiáltásszerű megfogalmazása.
• Korcsolatok – Hétfőt, mint politika világnapját
  Az ismétlődés, a monotónia és a változatlanság ironikus és abszurd képe.
• Korcsolatok – Buszos korcsolat
  Sűrített, szinte látomásszerű képek egy kollektív, névtelen mozgásról.
• Buszos korcsolatok – Korcsolat I.
  Egyéni szorongás és belső kényszerek megjelenése egy hétköznapi helyzetben.
• Buszos korcsolatok – Korcsolat II.
  Egyetlen ajtó előtt állva is kiderülhet, hogy a legnagyobb akadály nem a külvilágban, hanem a saját kételyeinkben rejlik.

A „Korcsolatok” írásai külön-külön is értelmezhetők, de együtt egy erőteljes, töredezett világképet alkotnak. A szövegek nem feloldani akarják a feszültséget, hanem megmutatni azt – nyersen, sűrítve és gyakran felkavaró formában.