Kategória: Karc
-
A sorok között poroszkálok. Kesze-kusza gondolatok gomolyognak a fejemben. Nincs se elejük, se végük. Mind egy szálon, a tétovaság, a figyelmetlenség, meggondolatlanság szálán futnak. Valahogy a sivár halmot is virágossá lehet varázsolni, persze csak kemény munka árán. Hát igen, a kemény, meg a munka, nálam ez a kettő sosem tudott együtt működni. Minden növény,…
-
Reggel van. Kijelentésem végeláthatatlanul igaz. Mivel mindennek kezdődnie kell valahol, hát kezdődjék keleten. Arany szeméből hullik arcunkba reggeli ébresztő, enyhén bágyadt fénye, ami akaratlanul is éberséget csal az emberi szemekbe. Ha lenne szobámnak ablaka keleten, ez velem is így történt volna. Így viszont megaludhattam háborítatlan nyugalommal ameddig akartam. Ez nálam csak 9-10-ig tart. Különben…
-
Te! Szeretnéd a szemedben égni látni romlandó lelkedet? Talán? Igen? Vagy nemigen? Gondolkodj. Bólintottál… Hát akkor hadd lobogjon… máglyán, kévén, csontszáraz fákon, pokoli lángon. Ahogy elhamvadhat a test, úgy pusztulhat a lélek. Mert itt van, mert eljött a hitetlen élet. Megszűntek a csodák, megszűntek a hangok. Lett helyettük hazugság, méltatlan emberi rangok. …
-
Hóvirágos ablakú házak közül kikandikáló levéltelen fák úsznak el a szem előtt a félig olvadt szürkévé vált hó ette rozsdabarna tájon. Tömeg van. Tömeg volt a megállóban és most a villamoson is. Feketék, fehérek, szürkék, barnák, pölyhösek, szőrösek, érdesek, újak és kopottak. Utaznak a kabátok, a cipők, a sálak, a sapkák, a kesztyűk, a táskák…
-
Az ok, a nincs. Egy felbecsülhetetlen kincs. Soha sem tudni, hogy mikor van rá szükségünk. Ha akarva, akaratlanul valamiből üresség tátong bennünk, vagy a közvetlen környezetünkben, ott terem az ajakon. Ha kell, ha nem kimondod, mert bosszúsodsz miatta. Ez egy fogalom. Megfoghatatlan valami. Idegesítő érzet. Testetlen. Nélkülözhetetlen. Nekem maci és ibolya szagú. …
-
Az egyik legfurcsább szófordulat az örökkévalóságot jelentő időtlen időkig kifejezés. Azért furcsa, mert megcáfolja és nem fokozza önmagát úgy, mint például a halálnak halálával halsz. Az örökkévalóság ebben az értelemben a mindenkor és mindenhol való, az időtől független jelenlétet jelöli. Ezért érthetetlen az, hogy miért használjuk az említett szófordulatainkat olyan események körülírására, ami meghatározhatatlanul hosszú…
-
A frusztráció az, amikor az ember egyedül akar lenni, azonban kénytelen-kelletlen el kell viselnie a másik jelenlétét, ugyanakkor nem is emel szót a kívánsága mellett. Némán tűr és szenved. Az idegesség hátborzongató bizsergető érzése akkor jelentkezik, amikor a másik nem csak ott, hanem jelen is van. Mögöttünk. Figyelve minden egyes mozdulatunkat. Megvonogatjuk a vállunkat. Tekingetünk…
-
Feltörni és letörni sokféleképpen és sokmindent lehet. Fel lehet törni a tojást, a széfet, a karriert, de a kedvet azt nem, azt csak lefelé lehet vinni, a kedvet csak letörni lehet. Kivéve, ha rajtunk van az utcai arcunk, amit sokáig hosszasan a tükör előtt gyakoroltunk; az az arc ez, ami a leginkább semleges. Nem mosolyog,…
-
Sári csalódott, mert hiába menekült szobája bármelyik sarkába, hiába állt tótágast, dobta ki az ablakon a zöld zokniját, ivott cukros vizet, húzta a fejére a párnáját, nem tudott elmenekülni, nem tudott megszabadulni a szívébe baljós árnyként férkőző sorscsapástól: döntenie kell. Nem holmi csalárdságról, vagy kópéságról, hanem bizony komoly dologról; egy tíz éves kislány életéről. A…
-
Érzek valamit, ami a szívemet nyomja. Nem egy daganat, vagy egy beékelődött golyó, még csak meg sem késeltek, de nagyon fáj. Összeszorítja, megmarkolja, nyomkodja, marcangolja, csókolgatja, játszadozik vele, majd elengedi. Rendszertelen időközönként jelentkezik. Bár a szív sosem fáj… hát az enyém igen. Nem kitalált, álmodott, hanem húsba markolóan valós kín ez. Nem járja végig a…