Az otthon megszűnésének a folyamata
A szöveg a ház fizikai és érzelmi dimenzióit kapcsolja össze, bemutatva, hogyan alakul át az otthon puszta térré az emberi jelenlét megszűnésével. A hangsúly az emlékezet, a hiány és az elmúlás tapasztalatán van.
A ház egy halmaz; kötőanyag, cserép, gerenda és tégla. A ház fal, ablak, padló és plafon. A ház egy forma. A ház a bezárt tér. A ház az otthon, míg van benne, aki él. A ház vár, ha van valaki, ki várjon rád, különben csak önmagában, magányosan áll. A ház reped, bomlik és omlik, kívül-belül csupa luk-lik, ha róla senki sem gondoskodik. A ház melege az ott élők szeretete, kihűl, ha már nem laknak benne. A ház üresen élettelen, már nem otthona senkinek. A ház egy tárház, minden zuga egy emlékrekesz, ahova lépve, ahova nézve, ahova a távozás előtti utolsó pillantást vetve az eleven emlékezők szíve majd meg reped.