A mérhetetlenség tere: indulat, mámor és az igazság elvesztése
Ez az írás egy sűrített, képszerű reflexió a kontrollvesztett belső állapotokról, ahol az indulat, a feszültség és a mámor egyetlen nehezen értelmezhető élménnyé olvad össze. Egy gondolati tér arról, hogyan válik lehetetlenné az igazság és a felelősség kijelölése ott, ahol minden „mérhetetlenné” válik.
A mérhetetlenség érzete olyankor kerülgeti az embert, amikor a düh, az idegesség, az alkohol okozta mámor, összekeveredik a feszélyezettséggel.
A mérhetetlenség az ami most eltölti a kietlen pusztaságban kóborgó, lángoló lelkemet. A rozsdásan ragyogó lenyugvó nap fényében, délibábként hat; tüskéivel együtt. Két karjával, a messzeségben olybá tűnik, mintha élne, mintha járna, mintha átölelne.
Tüskéinek a helyéből az élet nedűje pocsékolódik el a szikkadt talajon. Ezer sebből ömlik a vér.
Nem tudom, hogy a hiba a szárazságban, avagy a kaktuszban keresendő. Érthetetlen… hibát keresni, ott, ahol a mérhetetlenség az úr, mert ott az igazság sem határozható meg.