A mérhetetlenség érzete olyankor kerülgeti az embert, amikor a düh, az idegesség, az alkohol okozta mámor, összekeveredik a feszélyezettséggel.

            A mérhetetlenség az ami most eltölti a kietlen pusztaságban kóborgó, lángoló lelkemet. A rozsdásan ragyogó lenyugvó nap fényében, délibábként hat; tüskéivel együtt. Két karjával, a messzeségben olybá tűnik, mintha élne, mintha járna, mintha átölelne.

            Tüskéinek a helyéből az élet nedűje pocsékolódik el a szikkadt talajon. Ezer sebből ömlik a vér.

            Nem tudom, hogy a hiba a szárazságban, avagy a kaktuszban keresendő. Érthetetlen… hibát keresni, ott, ahol a mérhetetlenség az úr, mert ott az igazság sem határozható meg.