Az ok, a nincs.

            Egy felbecsülhetetlen kincs. Soha sem tudni, hogy mikor van rá szükségünk. Ha akarva, akaratlanul valamiből üresség tátong bennünk, vagy a közvetlen környezetünkben, ott terem az ajakon. Ha kell, ha nem kimondod, mert bosszúsodsz miatta.

            Ez egy fogalom. Megfoghatatlan valami. Idegesítő érzet. Testetlen. Nélkülözhetetlen. Nekem maci és ibolya szagú.

            Azért maci, mert a maci szagos és azért ibolya, mert az ibolyának nincs akkora illata, hogy elnyomja a maci bűzét.

            Ez egy illatos fogalom. Annak, aminek van úgymond „bűze”, az mindenki számára érezhető. Így tekinthetjük, közvagyonnak is.

…

            A cél, a legyen.

Az értékszerzés. Az értékek értékének megállapítása, felfedése és a közösségben való értékesítése.

            A közös. Az valami olyan, amikor többedmagammal vagyok együtt. Én, én, én meg én, no meg én is, meg hát a többedmagam. Vegyük alaptulajdonságnak a szeretetet. Most meg kell, hogy oszoljon mindenki között. Ha nem ez, akkor az utálat. Ugyanígy van ez a tetszéssel, azaz az első benyomással.

…

            Az ok, a nincs.

            A cél, a legyen.

            Ez a kettő között van az űr, abban meg a hiány.

            Mert olyan nincs, hogy nincs, hogy hiány, mert hiány, csak olyan hogy nincs, mert hiány, no meg hiány, hogy nincs.