Címke: GNYNYGGH
-
Télre tavasz jött, mert annak így van rendje; kikelet meg miegymás, a fák lombkoronát öltöttek, a madarak felröppentek, amelyek meg távol voltak hazatértek, új fészket építettek és abba tojásból kelő kicsinyeket tettek, mert ez az élet körforgásának a rendje. A fecskék az istállókba, Boris meg Riska tehenek fölött vertek tanyát, egy vissza járó gólyapár meg…
-
Nyár delelőre csípős ősz köszöntött, mely kemény és hát hideg telet ígért. A Kossuthfalviak is tudták ezt, a bőrükön érezték. Fodrossá válva kitülemkedett a szőrük töve, amely szőrt a szél ludak lábához kötözte. Csapkodó szárnyukkal húzták, vonták, nyúzták, de az ember nem engedhette, hogy azt csak úgy holmi ludak kitépjék! A Kossuthfalviaknak helyén volt az…
-
Kossuthfalvára piacos reggel virradt, ami bizony a hét közepin, szerdán van, ha a hétnek van egyáltalán közepe. No, már most ez olyan probléma, amely e történet tudását meghaladja, így maradjunk annyiban, hogy piacos napon történt az esemény, mert e meghatározás mégiscsak körbe fonja a cselekményt. A piac, legalábbis ez, nem az árúkról szólt vagy az…
-
Őszbe virradóra járt az idő; mikor már a levecses almák is nemesi bíbor díszt szíveskednek ölteni. Fúddogált a szél, ringatta a kései körték sárga nektárját. Szilva lekvár szaga lengte a konyhákat, a pálinkáé meg hát a szeszfőzdéket, bokrosítva a kedélyeket az érdes bőrű bajuszos urak közt. Bizony nincs is jobb, mint a szesz utáni patvarkodás,…