Kategória: Vers
-
Tegnap születtem.Holnap halok meg.Ma élek szüntelen.Álomölő a nevem.Előbújok, mikor fáj.Megjelenek, mikor úgy érzed, nincs tovább.Búval érkezem.Megölellek.Rád telepszem.Könnyezel, és én simogatom az arcod,miközben zavaros gondolataid közt matatok.Látom a vágyaid,elporlasztom az álmaid.Eltölt a megnyugvás,miközben eluralkodik rajtad a lemondás.Nem nyúzod tovább magad hasztalan,szürkébb leszel ugyan,de nem boldogtalan.Álomölő a nevem.Ma hozzád érkezem.
-
Ott feküdt az ágyon, némán csendben.Teste hideg, még sem vacog. Élettelen.Szeme nem jár. Merev. Ajka nem remeg.Megszűnt, kimúlt belőle a félelem.Karvaly kezében az összegyűrt paplanmegállt, szorítva, mozdulatlan.Elment halkan. Elszökött lopva.Maga mögött tátongó űrt hagyva.Fekete kabát, zakó és nadrág.Koszorú, bú, ezeregy szál virág.Sírás, gömbölyded dús könnyek,sárgaföldbe tűzött barna fakeresztek.A rózsák, tulipánok, ibolyák és hóvirágok eltűntek.Húsos ajkú,…